Joan Miro — Prussia Louse királynőjének portréja, 1929

Balázs János

Sok színes cifraságot
mintha életre
teremtettem volna;
pedig csak festettem
szegénységbe omolva
görnyedőn, kétrét.
Nem vontam
élet és halál között
élesen látott mércét,
mert homályba burkolt,
rabságba kötött
létezésnek
nincsen határa.
Ami van
és látszik,
az az ember,
aki mindezt
kitalálta!

Festékek között,
színeimnek özönében
fényesen ragyogtatom
kedves otthonom.
Kunyhóm áll még!
Hogy meddig?
ezt nem tudom;
mert ha tudnám,
álmaimat előre
szuszogva átaludnám.
Így tárul a világ
meg az éjszakák,
és nem takarják el,
amit az ember cipel,
vagy amit csinál.
Elbúsulom az időt
színeknek csacsogásában,
sercegő festékek,
kedves dallamaival.

Balázs János — Szétlátásaim a világba

Balázs János — A nap szerelmese

Czòbel Béla festménye

Boldog tizennyolcadikát uram, szép évfordulót!

Koncz Zsuzsa - Ha én rózsa volnék

Cigány himnusz

Zöld az erdő, zöld a hegy is,
A szerencse jön is megy is,
Gondok kése húsunkba vág,
Képmutató lett a világ.

Egész világ ellenségünk,
Űzött tolvajokként élünk,
Nem loptunk mi, csak egy szöget
Jézus vérző tenyeréből.

Isten, könyörülj meg nékünk,
Ne szenvedjen tovább népünk,
Megátkoztál, meg is vertél,
Örök csavargókká tettél.

KLIMT — A három életkor, 1905